Eredetét tekintve a XVI. századra tehető, melegvérű fajta. Németországból származik, Marbach, Württemburg-ból. Egy klasszikus német félvér. Ami érdekességnek tekinthető, hogy ez a fajta a XIX. századra hatalmasra nőtte magát. Több mint 81 000 példány volt belőlük.

Többféle keresztezéssel próbálták megvalósítani a nekik ideális lovat, pontosabban a tenyészcélnak megfelelő lovat. Többek között Arab lóval is próbálkoztak különféle helyi lovakkal keresztezni, illetve vittek bele Berber vonalt is, és még magyar lovat is importáltak a cél érdekében. A tenyészcél folyton változott. Végül különböző keresztezésekkel mivel elégedetlenek voltak, a meghatározott cél a katonaló, és mezőgazdasági ló tenyésztése. Így próbáltak keresztezni Anglo-normann fajtát, Oldenburgival. Végül úgy döntöttek, az Anglo-normann ló bevált. Ez lett az alapanyaga a Württembergi lónak, mely főként a tömeget adta. Végül próbáltak egy kis Holsteini vonalt belevinni a fajtába. De ez szintén nem volt megfelelő. A legtöbb segítséget, illetve a legnagyobb javítást a fajtán a Trakehneni adta, mely a szabadabb mozgást, és a magasságot örökítette. És, hogy a végére pontot tegyünk, végül az alapvető kialakító típust az Arab adta, mely ugyanakkor nemesítette is a Württembergi lovat.

Nagy munkakészségű, és nagyon jó mozgású ló. Kemény és hosszú életű. Kissé tömegesebb, mint más melegvérű lovak, övmérete nagyobb, ám mégis nagyobb szerepet kapott a hátasként való használata. Feje nem túl nagy, nyaka hosszú, a marban végződő. Háta hosszú, ám a test arányos. A far nagy terjedelmű, lábai erősek, egészségesek. Patái erősek, izületei fejlettek.

Marmagassága 165-170, illetve ennél magasabb is lehet.

Színe lehet pej, sötétpej, illetve sárga, de minden színben megtalálható, kivéve tarkában.