A Próféta öt kedvenc kancájának a sivatag törzsei megőrizték néhány közvetlen leszármazottját, amelyeket mindennél többre értékeltek, és úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére. Ezek közül a leghíresebb és legjobb versenylovakat adta a Koheilan Adjuse törzs.
Ebből a törzsből vásárolt 1885-ben Fadlallah el Hedad Mihály Szíriában egy ígéretes mént, amely a Koheilan Adjuze nevet kapta, és Bábolnán lett felállítva törzsménként. Egyik fia, az 1888-as születésű Koheilan I szürke mén az 1900-as Párizsi Világkiállítás hőse, Grand Championattal tüntették ki. Ez a mén máig virágzó ágat alapított a shagya törzsben, amelynek egy kiváló leszármazottja ma Parti Imre ménesében fedez.
Koheilan Adjuze telivér ágában maradandót unokája, Koheilan IV alkotott. Koheilan IV szürke mén, született 1904-ben, törzsmén, utána Weilbe került.
Egyik fia, Koheilan IV-3 született 1925-ben, anyja 10 Gazal-4 a jugoszláviai Ilokba került, amelynek fiai közül kiemelkedik Kohinoor, amely Holsteinben kiváló ugrólovakat adott. Koheilan IV legjelentősebb fia azonban Koheilan IV-3 édesbátyja, Koheilan VIII lett.
Koheilan VIII született Bábolnán, 1922-ben, anyja 10 Gazal-4. Kétévesen eladták Lengyelországba. Erről Pettkó-Szandtner Tibor így ír: "Amikor a bábolnai ménes parancsnokságát átvettem, szomorúan tapasztaltam, hogy a külföldön diadalútját járó legjobb és legértékesebb telivércsaládunkból, a Koheilanból nincs egy törzsménünk sem. Szerencsére sikerült Lengyelországból az ottani állami ménest (Janow Podlaski) megalapító Koheilan I mént visszahoznom, amely ma mint Koheilan VIII fedez a ménesben".