A ló háziasítása

Bizonyára nem volt egyszerű megszelídíteni egy ilyen gyors és megtermett, erős állatot, mint amilyen a ló. A háziasítás időpontjáról és helyéről megoszlanak a vélemények, értékét, szerepét azonban senki sem vitatja.

Hogy is történt?

A lovakat az ember évezredeken át a bőréért és a húsáért vadászta. Vallásáldozatként is felhasználta, mint például ahogy őseink is áldoztak fehér lovakat a Hadak Urának. Ezt a ránk maradt franciaországi (Lascaux; Avignon) és spanyolországi (La Pileta) barlangrajzok is bizonyítják. Ezek a barlangrajzok a vadászatok előtt készültek, ugyanis a kőkorszak embere így tervezte el a vadászatot, hogy élőben az már könnyebben menjen.
Mikor az ember letelepedett és növénytermesztéssel kezdett foglalkozni, akkor kezdte el megszelídíteni a körülötte lévő állatokat is. Ezzel elérte azt, hogy ne legyen a vadásszerencséjére utalva, hanem biztos legyen tápláléka a növényeken kívül, amit megehet.
Így szelídítette meg körülbelül 14000 évvel ezelőtt a kutyát (amely segített neki eleinte elejteni a vadat), 9500 évvel ezelőtt a kecskét, a juhot 8500 a tehenet pedig 8000 évvel ezelőtt. Ehhez képest a ló nem is olyan rég lett társa az embernek: körülbelül 5000 éve lett háziasítva.
Hogy miért csak ekkor? A válaszban nem lehetünk biztosak. A lóra az ember már akkor csodálattal tekinthetett az ereje, gyorsasága és szépsége miatt. Így tehát a legvalószínűbb az, hogy először tapasztalatot kellett - vagy tapasztalatot akart - szereznie más növényevőkkel kapcsolatban.
A ló háziasítása feltehetőleg a mai Ukrajna és Kazahsztán területén mehetett végbe ( tehát az első lovasok a keleti népek, ázsiaiak lehettek) - ugyanis itt találtak szarvasagancsból készült zablákat és megkövesedett lófogakat, amelyeket Kr.e. 4000-ből származtatnak -, méghozzá egy meghatározott időszakban. Onnan gondolhatjuk, hogy egy meghatározott időszakban, mert a ma élő minden lónak 64 kromoszómája van, kivéve a Przewalski-lovaknak, amelyek 66 kromoszómával büszkélkedhetnek. A kromoszómák eltérése mutáció következménye, melynek során 2 kromoszómapár egybeolvad. Az ilyn mutáció rendkívül ritka, és megismétlődésének lehetősége rendkívül csekély. A Przewalski-lovaknál úgy látszik ez a 2 kromoszómapár felelős az állat megszelídíthetetlenségéért. Ez azt jelenti, hogy minden lónak egyetlen alapfajtól (ősfajtól) kell származnia - ez az alapfaj feltehetőleg a Przewalski-lóhoz hasonló állat lehetett. Ezért feltételezhetjük azt, hogy a lovak háziasítása minden bizonnyal egy meghatározozz területen és meghatározott időben zajlott le.

Miért pont a ló?

A lófélék családjába több faj tartozik: ide soroljuk a szamarakat, öszvéreket, félszamarakat, a zebrákat és természetesen a lovakat is.
Feltehetjük a kérdést, hogyha a lovat és a szamarat háziasítottuk, akkor a zebrát és a félszamarat miért nem?
Ha jobban átgondoljuk, a választ is megkapjuk: hiszen például Afrikában elég vadászható vad van, és sok ehető növény. Így hát az ott élő embereknek nem volt szükségük a zebra vadászatára, sem arra, hogy befogják és háziasítsák.
Különös módon viszont soha senki nem tett komoly kísérletet arra, hogy a zebrát megszelídítse. Amikor például a holland és az angol telepesek letelepedtek Dél-Afrikában, sok lovuk pusztulását okozta a lópestis és a láz. Akkoriban keveredett a kvagga, egy ma már kiirtott zebrafajta a legelésző lovak közé. Immunis volt az afrikai betegségekkel szemben, és alkalmas lett volna hátasnak vagy a házilovakkal való keresztezésre. Erre azonban, úgy tűnik, senki sem gondolt.