Egy kis lótörténet...

 Az ember leghűségesebb, egyik legősibb és legtökéletesebb háziállata, társa ez a négylábú, nagypatájú állat, a ló. Akinek az őse nem is igazán hasonlított a lóra. Az 55 millió éve élt ősló ugyanis fél méter magas volt és jobban hasonlított egy rókára, mint a ma élő lovakra. Az évmilliók során többször is kihalt az ősló, akinek módosult változatai támadtak fel, míg úgy 7 millió évvel ezelőtt Észak- Amerikában megjelent a háromujjú ló, a hipparion, ami már hasonlított a mai lóra. Elterjedt ugyan Ázsiában és Afrikában is, de mégis kipusztult.

  A mai ló közvetlen őse is Észak- Amerikából származik, amit a tudósok equus névvel illetnek. Két fajtája fejlődött tovább: a caballus névre hallgató lófajta a ma élő lovak legtöbbjének volt az őse, míg a przewalski a mongol sivatagok vadlovainak, a tarpánnak. Az equus először Dél-Amerikát, majd Ázsiát, Európát és Afrikát hódította meg, mára az egész világon elterjedt, még a Húsvét-szigeteken is él olyan vadló, aminek az őse viszont szelíd volt és a felfedezők vitték oda. Hétezer évvel ezelőtt a mai Mongólia területén élő emberek háziasították a lovat: rénszarvasok pótlására fogták be a vadlovakat, hátaslónak és igavonónak használták. A ló dolga az ember mellett alig változott az évezredek során. Az ember munkára fogta és utazott rajta. Csak az utóbbi pár száz évben, a lóversenyek és a lovasjátékok elterjedésével lett újabb feladata.   

 Az ember a föld különböző tájain honos fajtákat háziasította, hogy az elvégzendő feladatra a legalkalmasabbat tudja felnevelni. A különböző célra  különböző lófajták váltak be. Így például mezőgazdasági munkára a nálunk muraközinek nevezett robosztus erőgép - szerűek, a lóversenyeken az angol telivérek, a katonaságnál a porosz lovak. Ma már tenyésztenek nagyon szép, aranyos, kis termetű törpelovakat kizárólag hobbi célra, vagy azért, mert jól mutatnak a kertekben, udvarokon.