Futószárazás

A futószárazás kezdete jelzi a betanítás igazi kezdetét. Amikor a ló futószáron van, a kiképző körül sétál körbe-körbe egy hosszú kötélen. A futószárazás előnye, hogy a ló megtanulja az ostor- és hangsegítségeket. Amikor a ló már jól halad előre, hozzá lehet szoktatni a zablához. Futószárazás közben lehet a nyereghez szoktatást is elkezdeni. Legelőször ne húzzuk szorosra a hevedert, és a futószárat tartsuk lazán.

Egy másik ember is kell, aki segít a lónak megtanítani a körben haladást és a hangsegítségekre való reagálást.

Futószár

A futószár egy hosszú kötél (körülbelül 7,5 méter), amit a kapicán középső karikájához vagy a külső zablakarikához csatolunk, és a kiképző tartja a kör közepén.

A futószárat tartsuk feszesen, és használjunk ostort. A futószár ne csavarodjon meg, szépen elrendezve tartsuk a bal kezünkben, miközben a ló jobbról balra halad (ahogy a kiképző látja). Az ostor a bal kézben pihen. Amikor kezet váltunk (a ló másik irányban halad), a futószár és az ostor is a másik kézbe kerül.

A futószár zablához csatolása

Fontos, hogy a futószárat a megfelelő módon csatoljuk a zablához. A futószárat sose csatoljuk csak a belső zablakarikához, mert kihúzza a zablát a ló szájából.

Jobb, ha a futószárat áthúzzuk az állszíj vagy a kötőfék alatt, és a külső zablakarikába csatoljuk. Egy másik lehetőség, hogy áthúzzuk a belső zablakarikán és ezután csatoljuk a külsőbe. A futószárat ne vezessük át a ló orrhátán, ha nem fűzzük át az állszíj alatt.

Ostor

Az ostor szára körülbelül 2 méter hosszú, a rajta lévő szíj 2,5 méter, és a végén van csapó, ami a csattanó hangot adja. Az ostorral nem ütjük a lovat, hanem jelzést adunk neki.

Ostorsegítségek

Az ostor segítségével akadályozzuk meg, hogy a ló a kör széléről befelé mozogjon. Az ostor és a futószár között tartott ló szépen mozog a köríven.
Az ostorral időnként jelezhetünk a lónak, de soha ne üssük meg. A lónak nem szabad félnie az ostortól. Az ostor mutasson előre a ló farának magasságában.

Hangsegítségek futószárazáskor

Fontos, hogy a ló megtanuljon reagálni a hangsegítségekre is az ostor és a futószár jelzései mellett. A hangsegítségek nem kevésbé fontosak a többinél futószárazáskor.

A lónak meg kell tanulnia helyesen reagálnia a vezényszavakra. Ha lassabb tempót szeretnénk vagy hogy a ló megálljon, mondjuk a vezényszót lassan, kímérten, mély tónusban (h-ó-ó-ó-ó-ó).

Ha szeretnénk a lovat gyorsabb tempóra bírni, akkor a vezényszónak is élénken, bátorítóan kell hangoznia (ü-g-g-g-e-tés). Mindig ugyanazt a vezényszót használjuk, ugyanolyan hangsúllyal.