Abrakok

A nyári szezonban, ha nem lovagoltuk túl gyakran a lovunkat és a napok nagy részét a legelőn töltötte, akkor talán nem is igen adtunk neki abrakot ebben az idõszakban. Ha a legelő összetétele - és persze az épp aktuális időjárás - megfelelő, akkor egy pihenő, vagy egy igen könnyű munkát végző lónak elegendő tápanyagot nyújt az egész napos legelés. Ha még ezek után a lovak éjszakára boxba is kerülnek, ahol jó minőségű alomszalma és ráadásul az ébrenlét óráira, amolyan "unaloműzőként" széna is van elõttük, akkor végképp felesleges a túlzott abraketetés.
Az ősz beköszöntével a zöldetetésnek sajnos vége, így tehát fokozatosan vissza kell állnunk a nagyobb mennyiségű abrak etetésére. A hagyományos gabonafélék (árpa, búza, rozs, zab) közül lehetõség szerint a zabot válasszuk, mert azt könnyen emészti, és túletetni sem igen lehet, nem tud "bezabálni" belõle a ló. Az árpa túl szúrós, a búza túl apró szemû, a rozs sem az igazi - ezeket hagyjuk meg a különféle takarmánygyártó cégeknek, a lovak számára is jól emészthető formában kapjuk vissza majd a tápokban.
Ha a zab nem túl tiszta, poros, vagy sok benne az ocsú, célszerű nedvesen etetni, de még jobb, ha úgynevezett "macs"-ot keverünk belőle. Ehhez a zab mellé kb. fele annyi búzakorpa, plusz egy marék lenmag kerüljön, és ezt annyi meleg vízzel kell összekeverni, hogy puha - de nem tocsogós - masszát kapjunk. A lovak örömmel fogyasztják majd ezt a csemegét, és nyugodtan etethetünk ilyet akár minden nap is, legfeljebb a lenmagot mindössze hetente egyszer adagoljuk a keverékhez.
A téli idõszakban szívesen ropogtatnak a lovak szemes, vagy akár csöves kukoricát is - ezzel azonban csínján kell bánni, mert erõsen hizlal és "fűt", vagyis jobban izzadnak tõle a lovak munka közben.