Az esés két fajtája

Az esésnek két fajtáját különbözethetjük meg. Az egyik, amikor a lovas nem figyel kellőképpen a lovára, elkalandozik, túlságosan sokáig gyönyörködik a tájban. Ez idő alatt nem veszi észre, merre figyel a lova, mit hallott meg. A ló pedig bármikor megijedhet, (akár egy eltörő ágtól, egy felrepülő madártól, hangos és hirtelen zajtól vagy bármi mástól) s akár el is vágtázhat a „veszély” elől. A ló nem tehet róla, hogy ilyenkor el akar futni a veszély elől. Hiszen ő menekülő állat, s ösztönei súgják neki: gyerünk, fuss mielőtt nagyobb baj történik! A ló hirtelen történő elugrásától vagy elfutásától az oda nem figyelő (nemcsak kezdő) lovas könnyen leeshet. Egyensúlyát elveszíti, képtelen nyeregben maradni. Az efajta leesés miatt a lovas okolható, hiszen ő nem figyelt oda eléggé.
A leesés másik fajtája az, amikor a ló nem viselkedik helyesen. Ha például ugratásnál visszahőköl, azt üzenve lovasának: ezt már nem! Nem akarok többet ugratni. Nem ugrom át és kész! Ilyenkor a lovas nagyon könnyen előrebukhat, mivel nincs felkészülve a ló visszahőkölésére. De olyan is előfordulhat, hogy a ló nagyon virgonckodik, bakkol, és sehogy sem akarja végrehajtani a lovas utasításait. Ilyenkor a lovas nincs ezekre felkészülve, vagy nem tudja eléggé visszafogni lovát, ebből következik a leesés. Ennek az esésfajtának vagy a lovas az oka, mert túlhajszolta lovát, aki már vissza akar menni az istállóba, és jót pihenni, vagy éppen ellenkezőleg: a lovat lovaglás előtt, vagy előző nap nem mozgatták le eléggé, emiatt nagyon élénk, és ki szeretné futni magát. Ilyenkor semmiképpen nem szabad lovast ültetni a hátára, mert az – nagy valószínűséggel – le fog esni. Az ilyen balesetek elkerülése céljából a lovat nem szabad túlhajszolni. Hagyni kell pihenni több óra lovaglás után. Az sem árt, ha két lovaglóóra előtt beiktatnak egy félórás szünetet, ahol a ló kicsit pihenhet a bokszában. Ha pedig egy ló nem volt lemozgatva lovaglás előtt, azt feltétlenül le kell mozgatni. Az a legjobb, ha ezt futószáron végezzük, mert ekkor senki sem ül a ló hátán, így – bizonyos szintig – kedvére vágtathat. Ha a ló már kissé elfáradt, és hajlandó a futószárazó lovas szóbeli utasításainak engedelmeskedni, el lehet vele kezdeni a lovaglást, de akkor is csak tapasztalt lovasokkal. Így még ők is lemozgatják a lovat, akinek már sem kedve, sem ereje nem lesz virgonckodni, és bakkolni. Lovaglás után, a legelőn persze már egyből visszajön ehhez a kedve.