A végtagállás szabályos volta a test alátámasztásának és a helyzetváltoztatásának a biztonságát adja, amelytől a ló kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak és összeszedettnek tűnik. A ló állására és mozgására is vonatkozik, amit általában a ló testtájaira mondhatunk "nincs ló hiba nélkül", de kezdjük csak az alapoktól.
Szabályos az elülső végtag állása: elölről nézve, ha a vállbúb közepéről lebocsátott két egyenes a lábvég a középtengelyében halad, egymással párhuzamosan és a talajt a hegyfal közepén éri. Oldalról nézve, ha a könyök izület közepéről lebocsátott egyenes bokáig a láb középtengelyében halad és a csüd a talajjal 50-50 fokos szöget alkot.
Szabályos hátulsó végtag állása: hátulról nézve, ha az ülőgumóról lebocsátott két párhuzamos egyenes a csánk közepétől a láb tengelyében marad és a két sarokvánkos között éri a talajt. Oldalról nézve a csípőizülettől bocsátott egyenes alatt van a pata, az ülőgumóról bocsátott egyenes a csánk hátulsó élét érintve a szárral párhuzamosan halad, a csüd a talajjal 55-60 fokos szöget alkot, s a térdizület a külső csípőszöglet alatt helyezkedik el. Szabályos álláskor egyenletes az izületek terhelése, az izületek felületek nem rongálódnak, az ín, a szalag nem terhelődik túl. A szabálytalan álláskor egyenetlenül terhelődik az izületi felület, túlnyúlik az ín, a szalag, szabálytalanul kopik a pata, hamar tönkremegy a lábvég, s erőpazarló a mozgás.
Mozgáskor, helyváltoztatás alkalmával a test aktív (izom) és passzív (csont, szalag, izület) mozgásszervei kimozdulnak nyugalmi állapotukból és folyamatos mozgás, vagy új nyugalmi állapot áll elő. A ló mozgása lendületes, térölelő, rugalmas, elég magas, kellően szapora legyen. Mozgás közben a test oldalkilengést ne végezzen és a végtagok a törzs hossztengelyében menjenek előre. A mozgás lendülete, hossza, és rugalmassága nagy valószínűséggel tovább öröklődik.