A ló helytelen mozgásformái

Szabálytalan mozgásformák:
- Kaszáló mozgás, amikor a paták kifelé domborodó ívben mennek előre,
- Hadonászó mozgás, amikor a paták befelé domborodó ívben mennek előre,
- Lapátoló a ló, amikor a patáit a felemelés pillanatában bokából kifelé fordítja, s a pata talpi része hátulra és oldalra szembetűnik.
- Keresztező a járás, amikor a négy patanyom csaknem egy egyenesbe esik.
- Csöbörbehágó a ló mozgása, amikor az egyik, kakaslépésű pedig, amikor mindkét hátsó lábát, csánkizületét, hirtelen behajlítva magasra rántja.
- Csavaró járáskor a pata felemelése előtti pillanatban a csánkját és a patáját befelé, vagy kifelé megcsavarja.
- Bevág a ló, ha a hátulsó patájával az elülső láb talpát, sarokvánkosát, csüdjét, bokáját, vagy esetleg lábszárának hátulsó élét megüti ( ha patkolt a ló, s minden lépéskor a patkót éri a bevágás, kellemetlen, kovácsoló hangot hallunk). A rövid pontyhátú ló is bevág. Akkor is bevághat egy ló, ha a munkában hamarabb fáradó elejét a munka későbbi folyamán a hátulsó patával eléri.
- Bokázik a ló, ha mozgás közben az ellenoldali láb patájával bokáját, csüdjét, pártaszélét, vagy patáját üti meg (és ki is sebesíti).

Nem kedvelt a nagyon alacsony járást, mert nagy a botlás veszélye, a nagyon magas járás meg nem elég haladó, ám mutatós. A tipegő járás rövid léptű, a vontatott és kötött mozgás nem elég térölelő. Szinte mindegyik lófajta szelektálásában nagy súlyt helyeznek a lendületes, rugalmas mozgásra. S mivel azt tapasztalták, hogy a lendületes lépés ugyanilyen jó irányában befolyásolja az ügetést és a vágtamozgást is, így a lépés megítélése fokozott szigorral történik. A tenyészegyedeket lépésben könnyebb elbírálni, mint gyorsabb mozgásnemben, ezért a kiadós lépésben felvezetett egyedeknél nézzük meg, hogy:

- Mekkora a lépés hossza
- A hátulsó paták nyoma eléri-e az elsőket vagy túl is haladja azokat
- Szabad és lendületes-e a lábak előrevitele
- A törzs hossztengelyének megfelelően két párhuzamos egyenes mentén viszi-e előre a lábait.