A jól képzett ló szó szerint úgy követi gazdáját, mint egy kutya. Nem szabad húznia, sem magát vonszoltatnia – önszántából kell követnie a vezetőt. És alkalmazkodnia kell a tempójához.
Korán be kell gyakorolni…
A legtöbb ló már csikóként megtanulja, hogyan engedje magát kézen vezetni. A méntelepeken korán szokták kötőfékhez szoktatni a csikókat: amikor a kancákat a legelőre engedik, többnyire az egyik kanca és még valaki vezeti a csikót. Így megtanulja, hogy nyugodtan és bizalommal fusson az ember mellett. Ez egyszerűbbé teszi később a kézen való kiképzést.
A ló az erősebb
Néha még az is előfordul, hogy a ló nem engedi magát vezetni. Védekezik, megelőzi a lovast, előrehúz, megáll, sőt ágaskodik vagy megpróbál kitörni... Ez természetesen elég veszélyes. Hiszen a ló sokkal nehezebb, mint mi vagyunk. Semmi értelme annak, hogy erővel próbáljuk megoldani a problémát. A neveletlen lóval úgy bánj, mint a tapasztalatlan csikóval: használj vezető lovat!
Mindegy, hogy egy idősebb lóról vagy egy csikóról van-e szó, mindenképpen könnyebben megtanítod tapasztalatlan védencedet az engedelmességre vezetés közben, ha egy másik lovas megy előttetek egy tapasztalt lóval.
A vezető lovat kövesd elegendő távolságból, és közben tartsd meg az előttetek haladó tempóját. A gyakorlatokat kísérd hangjelekkel ("Lépés", "Brrrrrr", „Hohóóó”, "Üget" stb.). Ha a vezetést néhányszor vezető lóval gyakoroltad, elkezdheted lovadat egyedül is körbevezetni; először a boksz közelében vagy a karámban, később a számára ismert utakon.
A legjobb, ha a kézen való képzést kiegészíted futószáron végzett munkával.
Szánj elegendő időt a kézen való munkára!
Lovad megismeri szabadsága korlátait, és figyelmesen teljesíti utasításaidat.
Az eközben kettőtök közt kialakuló különleges párbeszéd jótékonyan hat az egész kapcsolatotokra. Ha a ló megáll, mintha gyökeret növesztett volna, ne próbálkozz azzal, hogy előtte állva ösztökéled indulásra. És semmi esetre se nézz rá! Húzd oldalra úgy, hogy szinte helyben megforduljon. Aztán irányítsd megint a kívánt irányba, és határozottan indulj vele tovább.
Kötőfék vagy kantár?
Csikóknál természetesen kötőféket használunk. Ha idősebb lovad van, amelyik vezetéskor mindig nehézséget okoz, nem olyan könnyű a választás. A lónak semmi esetre sem szabad kitépnie a kezedből a vezetőszárat. Akkor ugyanis észreveszi, hogy ekkora ereje van, és a későbbi képzés során, ahol csak lehet, problémát fog okozni. A kantárral szemben mindenesetre a kötőféket vagy kapicánt részesítjük előnyben.
Ha a lovad már megtanulta, hogyan járjon lépésben, és hogyan álljon meg kézen vezetve, gyakorolhatod vele a fordulást is. Tartsd szem előtt, hogy a lónak aránylag tágas térre van szüksége a forduláshoz. Ezért mindig szélesebb kör mentén vezesd.
Láthatatlan kötelék
Ha a ló megtanulta, hogy engedelmesen az általad választott irányba haladjon, és ha már rendben megy a lépésben járás és megállás is, megtaníthatod arra is, hogy mögötted lépkedjen vezetőkötélen vagy laza száron. Követnie kell téged, és figyelmesen teljesítenie az utasításaidat, de nem szabad közvetlenül a sarkadban járnia: sokkal inkább úgy kell érezned, mintha láthatatlan kötelék fűzne össze benneteket.
És most ügetés!
Most elkezdheted az ügetés gyakorlását. Eleinte csupán néhány ütemet tegyen a ló, aztán parírozd át megint lépésre és állítsd meg. Ezután fuss vele egy nagy kört, majd egy darabot egyenesen, és végül egy félkörívet. Ha egy keveset ügettél a lóval, mindig újra át kell paríroznod megállásra, nehogy azt gondolja, gyorsíthat. A lónak alkalmazkodnia kell a te tempódhoz. Ha a ló ezt az igényes feladatot már kitűnően elsajátította, bátran részt vehetsz vele akár egy versenyen is, ahol aztán bemutathatod a kézen végzett munkát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
