A világ leggyorsabb lovai az angol telivérek, hiszen ezeket a lovakat évszázadokon át a gyorsaságra és a kimagasló állóképességre tenyésztették. Mára az angol telivérek a galoppversenyek szinte egyeduralkodó szereplői, néhány versenyfélvértől eltekintve – melyek szintén nagyrészt telivér ősöktől származnak, de nem tiszta angol telivérek – egyetlen lófajta egyedei sem tudják gyorsaságban felvenni a versenyt velük. Őseik a Nagy-Britanniában élő kelta Galloway lovak, amelyek már a római időkben híresek voltak gyorsaságukról és kiváló állóképességükről. A Galloway kancákat kezdetben ibériai, később keleti ménekkel fedeztették, de a méneken kívül később kancákat is importáltak, ezek közül is leghíresebb volt a negyven kancából álló királyi ménes, a Royal Mares.
Az angol telivér fajta létezését hivatalosan 1793-tól, az első General Stud Book megjelenésétől számíthatjuk, bár a három legjelentősebb alapíró mén, Beerly’s Turk, Darley Arabian, Godolphin Arabian még a XVII. Század végén illetve a XVIII. Század elején érkezett a szigetországba.
Az angol telivérek akkoriban persze nemcsak a lóversenypályákon, hanem katonai szolgálatban is szerepeltek. Az igazi áttörést az 1815-ös waterlooi csata jelentette, ahol az angolok terepen kiképzett, gyors, fordulékony, finom lovai fényes győzelmet arattak a napóleoni seregek nehezebb testű, közelharcra kiképzett spanyol lovai fölött. Ezzel megkezdődött az angol telivérnek, mint fajtanemesítőnek világraszóló karrierje.
Napjainkban ezek a gyors lovak szerencsére nem a csatamezőkön, hanem a lóversenypályákon kamatoztathatják tudásukat. A versenypályáról lekerülő telivérek egy része pedig később a lovassportok különféle ágaiban – elsősorban díjugratásban és militaryban – versenyez tovább.
AJÁNLOM AZ OLDALT
